Anesernyőegy hordozható, kézi napernyő, amelyet eső vagy erős napfény elleni védelemre használnak. Az esernyő szövetből vagy műanyagból áll, amely egy központi oszlop körül csuklós bordát borít. A bordázat lehetővé teszi az esernyő nyitását és zárását, így használaton kívül is könnyen hordozható.
Esernyőkaz ókori Egyiptomban, Mezopotámiában, Kínában és Indiában találták meg, hogy megvédjék a fontos embereket a naptól. Általában nagyok és a viselője kezében van, akinek a becsület és a tekintély szimbóluma. Az ókori görögök napernyőként vezették be Európába az esernyőket, a rómaiak pedig az esernyőket használták, hogy távol tartsák az esőt. Az esernyő használata a középkori Európában eltűnt, de a 16. század végén ismét megjelent Olaszországban, ahol a pápák és a papság szimbólumának tekintették. A 17. századra az esernyők használata átterjedt Franciaországra, a 18. századra pedig egész Európában elterjedt. Kicsi, finomesernyőmert a 18–19. században a divatos női kültéri öltözék szokásos eleme volt a napernyőnek nevezett napárnyékolás. Az európai férfiak a 19. század közepén kezdtek esernyőt hordani. Az 1850-es években a hagyományos rattan esernyőt felváltották a modern, könnyű, de erős acélvázas esernyők. A férfi esernyők általában fekete színűek, de a 20. század óta mind a férfi, mind a női esernyők különféle élénk és színes mintákkal készülnek. A modern időkben a strandokon és más napos helyeken túlméretezett esernyők találhatók, hogy megvédjék a tömegeket a naptól.
We use cookies to offer you a better browsing experience, analyze site traffic and personalize content. By using this site, you agree to our use of cookies.
Privacy Policy